Kedves olvasóim!
A Csomborblog 2010 augusztusában indult. Az elmúlt csaknem öt évben több száz cikk jelent meg itt régi receptekkel, ételtörténeti és kultúrtörténeti érdekességekkel, és néha én is megfőztem egy-egy múltbéli finomságot. Eközben folyamatosan érkeztek a szakmai visszajelzések: 2011-ben a goldenblog zsűrije a három legjobb gasztroblog közé választott és több magazin rendszeres szerzőjévé váltam a témában. 2012 őszén pedig megjelent első könyvem, a Fejedelmi lakomák – régi magyar étkek, amely a kora újkori főúri udvarok ételkülönlegességeit, illetve életmódját mutatja be. A kapcsolt facebook közösség létszáma mára majdnem eléri a tízezret, és nagy örömömre sok történetet, illetve régi szakácskönyveket és háztartási eszközöket ábrázoló fényképet kapok.
A közelmúltban történtek miatt a blogot kénytelen vagyok elköltöztetni egy másik szolgáltatóhoz. Egy, a blog.hu-n újonnan indult gasztrooldal nemcsak tőlem, hanem sok más oldalról is összeszedegette a neki tetsző cikkeket, majd ezeket teljes terjedelemben, engedély és forrásmegjelölés nélkül, sajátjaként közölte, így felfuttatva a látogatottságát. Ezt minden érintettnek jeleztem, mire a lopott cikkeket ugyan törölték, de olyan információkat is kiadtak a plagizáló oldal tulajdonosának, melyek csak a szolgáltatóra és rám tartoztak, majd mindezt megfejelték azzal, hogy az eset után is címlapos megjelenítéssel segítették őt. A szolgáltató részéről tapasztalt inkorrekt magatartás és a mások szellemi termékével visszaélő blog gazdájától kapott becsmérlő, alpári üzenetek miatt döntöttem úgy, hogy a blog tartalmát átviszem máshová.
A Csomborblogot, az első bejegyzéssel az elmúlt öt év iránti tiszteletből, illetve a régi olvasók kedvéért meghagyom. A blog tartalmát – olvasótáborával együtt – átviszem máshová. Az itt megjelent cikkeimet kicsit felfrissítve folyamatosan feltöltöm az új oldalamra, miközben természetesen új cikkek is megjelennek. A Csomborblogot ezentúl a http://csombor.cafeblog.hu címen találjátok.
(kép: fortepan.hu)

A teknőslevesről inkább tőlünk távoli országok, a Távol-Kelet vagy Dél-Amerika vidéke jut eszembe. Asszem a Dae Jang-geum c. sorozatban láttam először, amint az asztalon lassan mászó állatra ráközelít egy kéz, és gyorsan beteszi a főzővízbe. Dél-Amerikában pedig böjti időben eszik. Régebben azonban nálunk sem csupán házikedvenc vagy a Doktor Bubó egyik kedves kis karaktere volt ez az állat, hanem táplálék.